Jelentősebb bútorstílusok a reneszánsztól napjainkig

Reneszánsz (XV-XVI. század)reneszánsz 1

A polgárság növekvő jóléte nyomán feltámadt az igény a kifinomultabb bútorok iránt. Az olasz bútorok –
amelyek gyakran alkalmaztak aránytalanul sok, az építészetből átvett díszítményt – Spanyolországban és Franciaországban is elterjedtek.

 

 

 

Barokk (XVII.-XVIII. század)barokk 4

A műbútorasztalosság általános lett. A bútorok díszeit klasszikus oszlopok formájára vésték. A polírozott fát kontraszthatást keltő fából készült intarziákkal díszítették vagy aranyozták.

 

 

 

 

György korabeli (XVIII-XIX. sz. eleje)györgy korabeli 2

A György korabeli bútorstílus egész sor, Angliában elterjedt stílus
elemeit ötvözi (rokokó, klasszicizmus, gótika). A tervezés az építészetben érvényesülő arányokra és díszítésre vonatkozó szabályokon alapult. A finom bútoroknál a diófát az importált mahagóni váltotta fel.

 

Francia rokokó (XVIII. század)francia rokokó 4

A súlyos, díszes barokk utat engedett, hajlékonyabb régence stílusnak, ez viszont 1735 után a rokokónak adott helyet. XV. és XVI. Lajos idejében a bútorok elegánsabbak lettek; indás, kagyló- vagy virágdíszítést kaptak. Felhasználták az aranyozott bronzot, a lakott és az intarziát is.

 

 

 

 

 

 

 

Klasszicizmus (XIX. sz. első fele) györgy korabeli 3

A különböző országokban jellemző korabeli stílusok (a György-kori angol, a
klasszicista olasz, a francia empire és a német területek biedermeier) sok klasszikus elemet használtak a bútorművészetben. Mindegyikük impozáns bútorokat állított elő szigorú szimmetriával és díszítményekkel, pl. oroszlánfejes kartámaszokkal.

 

Viktória korabeli stílus (1830-1900)viktória korabeli 4

Angliában a gótikus, az Erzsébet-kori, a György-kori és több korábbi stílust utánzott és egyesített. A gépek kezdték elfoglalni a kézművesség helyét, új anyagokat használtak fel, pl. a rezet. E kor székein gyakran jelent meg a finoman kidolgozott kárpitozás.

 

 

Arts and Crafts Movement (XIX. sz. második fele)tacm 2

A tömegtermeléssel szembeni ellenhatásként a William Morris
kezdeményezte kézműves iparművészeti mozgalom arra törekedett, hogy felélesztendő kézműipar révén emeljék az ipari termékek művészi színvonalát.

 

 

 

Szecesszió (XIX-XX. sz. fordulója) szecesszió 1

A faanyagok könnyen alkalmazkodtak a szecessziós formákhoz: a természetes motívumokon alapuló görbületeket gyakran kombinálták egyszerűbb japán vonalakkal. A kárpitozást gazdagon díszítette a bársony és a bőr.

 

 

 

 

Art deco (1930-as évek)art deco2

A bútortervezés geometrikus formákon, így körökön, cikcakkokon és háromszögeken alapult. A stílus fényűző hatást keltett a lakkozott fával, a Pazar ezüsttel és obszidiánnal, a stilizált díszítőmotívumokkal, mint a napsugarak, a levelek és az állatok.

 

 

 

 

 

 

 

Modernizmus (1920-as évektől-XX. sz. közepe)
A modernista bútor a Bauhaus iskolából nőtt ki 1920 táján, ahol az acélcsőből készült kereteket először alkalmazták, mint a funkcionális tervezés alapját (pl. Breuer Marcell csőszéke). A kárpit gyakran külön készült a váztól.

Háború utáni bútortervezés (1945 után)
Az USA, Olaszország és Skandinávia tervezői új módszereket és anyagokat használtak fel, hogy praktikus, tömeggyártásra alkalmas bútorokat állítsanak elő. A hajlékony, laminált fa, az acélkeretek, a megformált műanyag, a kárpitozott habszivacs párnák szabadabb formákat tettek lehetővé.

Posztmodernizmus (1945 után)
A posztmodern bútoripar fő problémája az volt, hogyan hidalható át az ellentét a művészi újítás és a piaci igények között. Sok tervező a hagyományos stílusokhoz tért vissza, korábbi korok, mint a barokk vagy az art deco elemeit használva fel, de korszerű anyagokból, pl. furnérlemezből kivitelezve. Mások jól használható, alig díszített bútorokat készítettek.

 

forrás: tudtad.com